Baráth Viktória: Egy ​év Rómában

Drága írónőnk, ismét egy csodát alkottál, ha jól emlékszem, ezt a könyvedet az író válságod alatt, közben írtad. Ilyen lenne az, amikor nincs ihleted? A lapok 90%-ában felfedeztelek, és annyira jó volt kicsit bepillantást nyerni a mindennapjaidba. Sajnálom, hogy ennyire mélypontra kerültél, de mint Leilának, neked is sikerült megtalálnod önmagadat, és gőzerővel írod nekünk az új regényt, mert mi, olvasók nem hagyunk egy percre sem pihenni. Szeretünk, és köszönjük ezt a szívet-lelket szorongató 506 oldalt

Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.


"Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot."

Fülszöveg: 

Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.

Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?

Értékelésem: 5/5 csillag

Tudtam előre, hogy egy újabb műfajt próbált ki az írónő, de erre nem voltam felkészülve, hogy ennyire mély lélektani regényt olvashattam, amiben a legnagyobb tabu témát dolgozza fel, amit eddigi életem során olvastam. Mindenki tudta, hogy létezik ilyen, de eddig még senki nem írt róla ennyire nyíltan. A történet egészét tekintve olyan Baráth Viki-s volt. Valami hasonlóra számítottam, mégis sokkal többet kaptam. Mindenkinek csak ajánlani tudom Leila és Raymond atya szívet melengető történetét. Addig csűrte-csavarta az események láncolatát, hogy már kezdtem feladni a szerelembe vetett hitemet. 

Az írónő humora egyedi és utánozhatatlan.
Imádtam az apró kis humorbombákat, melyektől még életszerűbb lett ez a napló regény. 

Mutatom, mire gondolok Vikis humor alatt.

"– Mi folyik ott? – kérdezte Joan.
– Egy pap áll az ajtóm előtt…
– Egy pap? Hogyhogy? – az ő hangja is meglepetten csengett, ezért nem értettem, hogy mi történik.
– Fogalmam sincs, meztelenül nyitottam ajtót, ezért berohantam a szobába.
"

"Egy papnak beszélni a szexről olyan, mint a diétázónak mesélni, milyen mennyei csokitortát ettünk az előző nap."

Történet lassan épült fel, éppen úgy, ahogy az írónőnk lelke újra egésszé vált. Nyomon követhettük egy lelkileg összetört, fiatal nő talpraállását. Ehhez szükség volt a Raymond atya által tartott tükörre és a rengeteg csalódásra, amit a lány korábban élt át. A közös programok, őszinte beszélgetések hatására Leila rájött, hogy él-hal a munkájáért, és imád írni. Ezen a ponton döntötte el, hogy bebizonyítja, hogy képes újra maradandót alkotni az olvasóinak, és nem utolsósorban önmagának. Az írói válságból felállva beköszöntött az életébe a nagy Ő is. Élete, úgy tűnik, a helyes mederben csordogál tovább, de milyen áron? Vajon képes a szerelem diadalmaskodni a mai keresztény magatartás mellett? Megint csak azt tudom mondani, olvassátok el Baráth Viktória legújabb könyvét, és minden kérdésetekre választ kaptok. 

Raymond atya
Leila

Minden kezdődő kapcsolat nehéz, főleg ha még bűnös gondolatok is társulnak mellé. Végig éreztem Leilán, hogy vonzódik a fiatal plébánoshoz, de küzd is ellene, mert mégiscsak Isten szolgája. (...) Velencét nem hiába mondják a szerelmesek városának. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a legenda igaz. Vajon hogy dönt a fiatal írónőnk és a sármos atya?


Több mint ötszáz oldalon keresztül én is támogattam Leilát az önkeresésben. Baráth Viktória tehetsége ott is megmutatkozik, hogy képes minket, olvasókat teleportálni Rómába, Velencébe is, mindig oda, ahova éppen a főszereplőink is tartanak. Reggelente az ő társaságukban fogyasztottam el a kávémat. Néha még futni is elmentem velük, de legjobban a római városnézéseket élveztem. Az utolsó ötven oldal eseményeit olvasva csak kapkodtam a fejemet, nem akartam elhinni, hogy egyszeriben ennyire felpörögtek az események, az utolsó pár oldalt meg vagy háromszor olvastam el, higgyek is a szememnek. Igazad lett Viki nem kellett félnem! Tökéletesen kerek egész lett a történet. 

Amit nagyon hiányoltam, hogy szerettem volna jobban megismeri Raymond atya gondolatait, érzéseit és azoknak kialakulását. Remélem, lesz egy olyan regény a későbbiekben, ami a másik oldalról meséli el, hogy milyen is volt az a bizonyos egy év Rómában.


Nem találom a szavakat, hogy mennyi újat kaptam a regénytől, mennyi mindenre rávilágított, amit át tudok ültetni a saját életemben. Szerencsére már megtaláltam a saját Raymond atyámat! Hasonlóan kalandos történet volt az is. Egy ponton sikerült megkönnyezned a sorokat, amikor Leila mindent képes lett volna feláldozni, szerelme megmentésére sietett, hogy megóvja a lebukástól. Ezen a ponton mutatkozott meg, hogy mennyire eggyé vált a férfival, és hogy az ő érdekei előrébb valók voltak a sajátjainál. Igaz szerelem a javából.

Köszönöm a Kiadónak az olvasási lehetőség és a bizalmat.

Az írónő eddig megjelent könyvei
(A borítóra kattintva elolvasható a véleményem)



Írónő engedélyével fogadjátok sok szeretettel a könyvnek a trailerét.

Baráth Viktória - Egy év Rómában Könyvtrailer


Felkeltettem a kíváncsiságodat?
Akkor ITT meg tudod rendelni a könyvet.

Ha nem szeretnétek lemaradni a legfrissebb értékeléseimről, akkor lájkoljátok be az

~ Adry ~


Megjegyzések

  1. Névtelen26/6/18

    Kár, hogy nem értünk egyet. Viki előző könyve tényleg zseniális volt, de az Egy év Rómában minden, csak nem tabufeszegető. Egy laza nyári ponyvának elmegy, de sajnos nem volt elég tájleírás, így nem éreztem Rómában magam. Végig egy pesti kávéház érzetem volt, ahogy olvastam. Az egyházi részéből is többet ki lehetett volna hozni, ha több a háttérmunka, szóval Baráth Vikihez képest 1/5. Sajnos nagyot csalódtam ������

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, hogy neked nem tetszett ez a könyve. Amit én kaptam a könyvtől, azzal teljesen elégedett voltam. Végig Rómában éreztem magam. Nálam eddig tabu téma volt egy nő és egy pap szerelme, így feszegette azt a bizonyos határt. A leges legvége volt a legnagyobb csattanója Vikinek, amit eddig elénk tárt.

      Törlés
    2. Névtelen27/6/18

      Hát igazábol nekem pont a végével vágta rl az egészet. Hiszen, ha jobban belegobdolok, akkor az egész egy könyv a könyvben(megjegyzem, sokszor találkoztam már ezzel a jelenséggel és sehol nem találták el jól). Így a befejezés számomra annyit tett, mintha az előtte lévő 495 oldalt tűzbe dobta volna. Megjegyzem ezt a képzelgek róla majd a végèn mégis szóba állok vele dolgot már az amcsi filmekben is gagyinak tartottam.
      A Főnök után számomra sajnos nagy csalódás volt. Nem láttam karakterfejlődést, a Főnökben viszont Ana igazi karakternek tűnt. Itt Leila csak hisztizett és a bolhából csinált elefántot. Nem éreztem mély karakternek. Inkább felszínes volt és sekélyes az atyával együtt.
      Azért csalódtam, mert Vikit zseniális írónőnek tartom, és sokkal többet ki tudott volna hozni a sztoriból, mint amennyit valójában megtett. Sajnos erősen érződik rajta a válság és nem csak a levegőbe beszélek, én is írok, de még a kiadástól messze vagyok, viszont sokat bétáztam már...

      Törlés
    3. Nem vagyunk egyformák. Talán az ősszel érkező könyve neked is elnyeri a tetszésedet. Írói szemszögből te máshogyan látod Viki történetét mint én olvasóként.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Roxforti házak története

Borsa Brown: A ​férj prostija

Az internetnek hatalma van! || Csabai Márk: Nem mondhatsz nemet!